Zabolai tanmese

A múlt század kilencvenes éveinek elején gyertyás felvonulás hömpölygött végig Zabola utcáin. Nem volt egyedülálló abban a korban, az anyanyelvi oktatásért, a magyarság jogaiért való kiállás méltóságteljes eszközének számított, a televíziós társaságok hatásos vágóképeket készítettek, ennél több hatékonyságot, sajnos, alig lehetett tulajdonítani a közösségi tiltakozás eme formájának. 

Zabolán viszont akkor egészen másért vonultak: a község több száz éves múltra visszatekintő nemesi családja, a Mikesek ősi fészkének védelmében, amelyet a katonaság akart kisajátítani magának. A hajdani örökösök még visszaigénylési harcaik legelején tartottak, a zavarosban halászás ideje volt, egy ott székelő állami intézmény kilakoltatása pedig semmilyen körülmények között nem számít egyszerű történetnek. Hogy a felvonulás hatására vagy sem – higgyünk benne, hogy azért is –, végül nem történt meg az újraállamosítás, így ma az ország egyik legvonzóbb, idegenforgalmi célokra átalakított birtokára lehetnek büszkék a zabolaiak: a Mikes-kastélyra.

Ma csodás park, romantikus andalgásra csábító sétányok, üdítő vízfelületek „köszönik meg” a közösségi kiállást, no meg az örökösök helyreállítási erőfeszítéseit.
yan környezet, amelyet nemcsak tulajdonosainak és újrateremtőinek származása miatt nevezhetünk joggal exkluzívnak, hanem a csend, a zárt és mégis hatalmas terek nyíltsága, a történelmi beütésekkel gazdagított luxus, a remek konyha okán is. Ahogy csak az a kislány tudta igazán megfogalmazni, aki így írt a hatalmas vendégkönyvbe: én egy kastélyban lakok.
Mi meg a környékén. És az is roppant jó érzés.

Csinta Samu

Hasonló helyek

A „textiliskola”
Potsa József őméltósága
Fortyogófürdő ígérete
Büdös gödör áldásai
Erdély Széchenyije